Szerző: J.A. Redmerski
Cím: A soha határa (eredeti cím: The Edge of Never)
Kiadás:
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás
helye: Budapest
Kiadás
éve: 2013
Fordító: Medgyesi Csilla
ISBN: 978 963 254 774
9
Fülszöveg:
Camryn
Benett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az
élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi
klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott
életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával
felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát és helyette rátalál
Andrew Parrish-re.
A szexi és
izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi
rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki,
hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz
Carmyn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket
kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el
mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket
elpusztítja?
Vélemény:
A kedvenc könyveim többnyire azért válnak kedvencekké, mert olvasás
közben tudom, hogy én ilyen tökéleteset soha az életben nem tudnék írni. És a
helyzet az, hogy számomra ez a könyv is ilyen volt. A történet összetett, jól átgondolt,
követhető, a kivitelezés pedig magával ragadó és érzelem dús, szerintem pedig ez
a tökéletes párosítás. Ráadásul az is nagyon tetszett, hogy mindkét szereplő
szemszögéből olvashattuk a történetet. Így sokkal többet megtudtunk a
főszereplőkről, és kiderült, hogy bár úgy tűnik, csak Camryn bolyong
céltalanul, Andrew legalább olyan céltalan és elveszett, mint ő. És bónusz pont
a szerzőnek, amiért Andrew szemszögén nem érződött, hogy nő írta!
Camryn és Andrew története egyszerre volt szomorú, fájdalmas,
félelmetes, csodálatos, gyönyörű és tanulságos – akár az élet maga. Mindketten borzasztó
összetett személyiségek, és mindketten olyan titkokat hordanak, melyet egyetlen
embernek sem lenne szabad egyedül cipelnie. Ők mégis megteszik. És én épp ezért
gondolom azt, hogy bár Camryn többször is hangsúlyozta a könyv során, hogy Andrew
sokkal erősebb nála, ez egyszerűen nem igaz. A lány legalább olyan erős. Ha nem
így lenne, összeomlott volna, de őt tartotta magát Andrew és a közös jövő
kedvéért.
Néha kuszák voltak a gondolataik, néha abszolút nem reálisak, az
például egyáltalán nem tudom elhinni, hogy képesek mindketten ilyen józanul
gondolkozni minden pillanatban. De ettől az összevisszaságtól, ettől a harctól
a szív és az ész között, olyan emberiek lettek mindketten, hogy rettenetesen
megszerettem őket.
Ezért is ilyen furcsa, hogy a könyv legnagyobb igazságát mégsem ők,
hanem Natalie mondta ki. Az a Natalie, akire az egész könyv alatt úgy
haragudtam, hogy a pokolba kívántam, mikor előkerült. De olyan fájdalmasan
igaza volt, hogy mindent megbocsátottam neki.
---- SPOILER ALERT ----
Egyszerűen túl sok a véletlen – benneteket egymásnak teremtettek. Az
egész olyan, mint valami elbaszott tündérmese. Ilyesmit kitalálni se lehet,
érted?
[…]
De komolyan, gondolod, hogy minden csak azért történt, hogy aztán
végignézd a Halálát?
--- SPOILER ALERT ----
Viszont itt ez a furcsa, gyomorszorító érzés a folytatásról. A végére olyannyira
megszoktam az írónő stílusát, hogy szinte együtt éltem vele és a szereplőivel.
Talán ennek is köszönhető a fordulatot a végén már a közepétől tudtam, és talán
éppen emiatt tudom, hogy a helyében én hogyan folytatnám. De Camryn és Andrew
érdekében, remélem, hogy ő valami másra gondolt…
És hogy számomra mi a tanulság? Ahogy Camryn is mondja, Andrew nem tökéletes.
Nagy a szája, szeret parancsolgatni és makacs. De neki pont ő kell. Neki tökéletes - megjegyzem, ezt is
Natalie mondta…
És íme Andrew :) http://www.modelmayhem.com/2523245
Értékelés: 5*/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése