Szerző: Jus Accardo
Cím: Touch – Érintés (eredeti cím: Touch)
Sorozat: Denazen 1.
Kiadás:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás
helye: Szeged
Kiadás
éve: 2013
Fordító: Sipos-Lánc Brigitta
ISBN: 978 963 373 089
8
Fülszöveg:
Mikor egy
idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet,
a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a
lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű,
jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a
zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és
mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna.
De egyszer
csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről,
mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi
irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság
rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges"
gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket,
egy egész életen át.
Á, igen,
és az érintése? Az halálos.
Dez és
Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent,
mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra,
melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy
megóvja.
Vélemény:
Hiába, a
Touch is egy olyan könyv lett. Olyan,
amiről az értékelésem nagyon nehezen született meg. Sok gondolatom volt, hogy
olvastam, mégis, mikor a végére értem, hirtelen semmit nem tudtam mondani róla.
Vagy legalábbis nem akartam.
Szerintem
ez a könyv egy kicsit zavarosra sikerült. Az alaptörténet szuper, a szereplők
nagyon jók és kidolgozottak, a cselekmény pedig pörgős és izgalmas. De nekem
néha túl sok volt. Minden, ez egész csak túl sok. Többször előfordult, hogy csak
kapkodtam a fejemet, hogy követni tudjam, mi, milyen sorrendben, kivel történik,
és bizony volt, hogy vissza kellett olvasnom egy-egy részt tíz perccel később,
mert olyan gyorsan zajlottak az események, hogy már nem tudtam, honnan indult.
Szerintem ez a könyv abszolút elbírt volna még száz-százötven oldalt, hogy ezt
egy kicsit elkerüljük.
Másrészt
engem Kale néha halálra idegesített. Tudom, hogy most világszerte lányok százai
fogják a fejüket, de egyszerűen így volt. Egy részről nem tudja, mi az a csók
és a DVD, más részről viszont azokat a szavakat, hogy kisteherautó és
motorháztető nagyon jól ismeri…? Néha olyan ellentmondásos volt a srác, hogy nem
egyszer megfordult a fejemben, hogy valójában nagyon is jól ismer mindent, de
szereti, ahogy Dez magyaráz és mutogat neki.
Dez
viszont jó fej, bátor és az abszolút kiderült, hogy mindennél jobban szeret
élni, kiélvezi minden percét. Szerintem nagyon könnyű volt vele azonosulni, és
talán ő volt az egyetlen szereplő, akinél egy pillanatra sem kérdőjeleztem meg,
hogy mégis melyik oldalon áll. Kiáll a barátaiért bárkivel szemben. Csak azt
sajnálom, hogy vele együtt én is elhittem, hogy Alex segíteni fog nekik, és nem
tör elő ismét az önző, egocentrikus énje. Mert, akár szégyen, akár nem, nekem igenis
szimpatikus volt a srác!
Összességében
érdekes könyv volt, de szerintem ennyi csavart és cselekményt nem bír el egy
kb. 350 oldalas könyv. De a folytatást kíváncsian várom! :) Mindenképp el fogom
olvasni.
Értékelés: 4/5