2013. november 15., péntek

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg



Szerző: Antoine de Saint-Exupéry

Cím: A kis herceg (eredeti cím: Le Petit Prince)

Kiadás:
Kiadó: Móra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1977

Fordító: Rónay György

ISBN: 963 11 0556 3

Fülszöveg:
Gyermekeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolyogóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipici bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget.
A világszerte ismert, megrendítően szép mesét a nagy író eredeti színes rajzai díszítik.

Vélemény:

Tapasztalataim szerint egy ennyire népszerű mű esetében két dolog történhet. Az olvasó vagy egyetért a nagy többséggel vagy hatalmasat csalódik a könyvben. Abban már olvasás előtt is biztos voltam, hogy én nem fogok az utóbbi táborba tartozni. A kis herceget olvastam már korábban, de annyira régen volt – hiába, 10 év az 10 év –, hogy nemrégiben egy játék során találkoztam a könyv leírásával és bizony nem ismertem rá. Ezt természetesen jelnek véve, azonnal felkutattam a példányomat, és újraolvasásba kezdtem.
Ha könyv tartalmáról meglévő emlékeim hagytak is kívánni valót maguk után, az érzés, amit olvasás után éreztem, még mindig élénken élt bennem. Tudom, hogy mindenhova elefántot lenyelt kígyókat rajzoltam, és minden létező rokonomtól megkérdeztem, hogy tudja-e, mi van rajzon. Természetesen – révén minden rokonom idősebb nálam – mindenki tudta a helyes választ, de meghagyták nekem azt az örömöt, hogy én vagyok az egyetlen kerek e világon, aki olvasta A kis herceget, és emlékszik az elejére.

Azt már mikor egy héttel ezelőtt a kezembe vettem a könyvet is tudtam, hogy nem lesz ugyanaz, mint amire emlékszem. Már nem vagyok 10 éves, már egyszerűen nem tudok ugyanazzal a szemmel nézni egy történetre, mint akkor tettem. Igazam is lett. Most sokkal filozofikusabbnak, sokkal komolyabbnak tűnt, ezúttal nehezemre esett volna a művet meseként emlegetni. De én azt hiszem, ez nem baj. Nekem éppen az tetszik A kis hercegben, hogy minden életkorban tud valami újat mondani.
Gyerekként nem értjük a mélységeit, a komolyságát, de gyerekként ezt nem is kell értenünk. Hiszen mit tud egy kisgyerek? Azt, amit lát. És nem feltétlenül ért mindent, nem tudja a magyarázatot mindenre, de ugyanabban a világban él, mint a felnőttek, ugyanazokat hallja, látja, és a végén arra a következtetéshez jut, hogy „a fölnőttek furcsák”. Ráadásul a mű kellőképp rövid ahhoz, hogy egy olvasni nem szerető kisgyerek is a kezébe merje venni.
Felnőttként – na, jó, fiatal felnőttként – viszont már megértjük annak komolyságát, mikor az iszákos azt mondja, azért iszik, mert szégyelli magát, és azért szégyelli magát, mert iszik. Mert ez egy meglévő probléma a világban, nem mesei elem, mint a beszélő rózsa a B-612-es bolygón.
Szerintem Saint-Exupéry ebben alkotott egyedülállót és igazán maradandót. Úgy vegyíti a mesei és valós elemeket, úgy írja egyszerre gyerekeknek és felnőtteknek a művét, hogy nem válik zavaróvá, és minden korosztály találhat benne valamit, ami megfogja. A szerző nem lehetett más, mint egy gyereklélekkel élő felnőtt.

Kinézetét tekintve én imádom a szerző rajzait, szerintem nagyon egyedivé teszik a könyvet. Bár bevallom, engem leginkább nem a saját példányom fogott meg - már csak azért sem, mert száz helyen van ragasztva és még így is szét akar esni -, hanem ez az angol borító.

Feldolgozások:

Bevallom őszintén, még nem láttam sem rajzfilmet sem filmet, ami A kis herceg alapján készült volna, pedig van jó pár.
A teljesség igénye nélkül:
- 1974-es musical-film
Steven Warner főszereplésével
- 1979-es animciós film, melyben a kis herceg hangja Michele Mariana
- készült belőle opera és színdarab is
- és ha jól tudom, 2014-re is terveznek egy animációs filmet, amelyben Rachel McAdams, James Franco és Marion Cotillard szinkronizálnak

Kinek ajánlom?

Mindenkinek :) Nekem nagyon tetszett most is, és tíz évesen is. Csak egyre kell figyelni: ne várjuk ugyanazt az érzést olvasáskor, mint gyerekként!

Értékelés: 5/5